2017. május 5., péntek

A lakásépítési program



Az új várospolitika fontos tényezője volt a főváros lakásépítő tevékenysége. Döntő mozzanatát ennek a főváros segélyezéséről szóló 1908. évi törvény jelentette. Különösen jelentős a fővárosi lakásreform szempontjából a jogszabály 12. §-a mely kimondta, hogy „mindazok a lakóházak, amelyeket a székesfőváros oly célból épít, hogy azokat saját költségének megfelelő bér mellett bérbe adja, mindaddig mentesek az állami adó alól, amíg a bérösszegek az önköltség mértéket tényleg meg nem haladják. Az önköltséget alkotják: a telekbér, az építési tőke törlesztése és kamata, az épület karbantartási és kezelési költségei.” Ez jelentős segítség volt, és ennek nyomán a főváros az építkezésekre 5 éves programot dolgozott ki. Ennek során szükségbarakkok, barakktermek, népszállók, népotthonok, kislakások, bérlakások, valamint iskolák és óvodák építésére került sor. Összességében a főváros végül 1909 és 1913 között 4816 kislakást épített, s 1911-ben további 2189 lakás építését indította meg. Ezt a tevékenységet egészíti ki a zsúfolt tömegszállások nyomorának enyhítésére a népszálló létesítése, az Angyalföld peremén kulturális és szociális központként szervezett V. kerületi népház megépítése, s a tervek családi kertbérletek biztosítására.

A Népszálló a főváros lakásviszonyainak egy olyan hiányosságát szerette volna megszüntetni, amellyel szemben a főváros egyéb lakásügyi intézményei aránylag kevés sikert mutattak fel: az ágyrajárást. Építése során az angol és a kontinentális népszállók tapasztalatainak eredményei érvényesültek, de a szálló építői több, a helyi viszonyoktól megkívánt módosítást eszközöltek az eredeti tervekhez képest. 396 rendes hálófülkén kívül olyan hálószobákról is gondoskodtak. Ezeket olyanok számára tartották fenn, akik a külön szállásért a rendes árnál többet is hajlandók voltak fizetni.
A Népház létrehozásánál az a gondolat volt az irányadó, hogy a főváros egyes kerületeiben elhelyezett közjótékonysági intézmények kerületenként egy épületben elhelyezve, egységes és áttekinthető vezetés alatt sikeresebben felelhetnének meg rendeltetésüknek. A háromemeletes épület a Vág utcában épült meg a főváros egyik üresen álló telkén. Legfontosabb része a foglakoztató műhely volt.
Mindezek mellett számos szociálpolitikai intézkedés született, bár többségük a világháború kitörésével a gyakorlatban már nem valósulhatott meg. (A képek forrása FSZEK BGY)

Tervpályázatok a Tisza Kálmán téri kultúrpalotára



Az építészek számára kiírt nyílt tervpályázat „a Tisza Kálmán (ma: II. János Pál pápa) térre tervezett községi nyilvános könyvtár és közművelődési intézet vázlatos tervrajzaira" 1911. január 12-i dátummal jelent meg. Az eredetileg márciusra kitűzött határidőt rövidesen a 13.289/1911 sz. tanácsi határozattal május 5-ig meghosszabbították. Az építészek tájékoztatásául szolgált a Szabó Ervin által kidolgozott és a pályázati kiírással közösen megjelentetett részletes pályázati program, a január 28-án megtartott városházi tájékoztatás és a Népművelés februári tematikus száma a könyvtári kérdésekről, benne Málnai Béla cikkével az újabb magyar könyvtárépületekről.
A tervpályázat kiírásával kapcsolatban már 1911. február 3-án problémák merültek fel a fővárosi középítési bizottságban. Ugyanis a bizottságnak a februári ülésén szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a tanács a megkérdezésük nélkül hirdette meg a pályázatot, és nem vette figyelembe kialakult véleményüket a közterek, így a Tisza Kálmán tér túlzott beépítésével kapcsolatban.
„Hauszmann Alajos szerint a népoperának nem kell pendant és bármint tekinti is a dolgot, a két épület strukturája, stílusa, rendeltetése annyira elüt egymástól, hogy szerinte a népkönyvtár sohasem lehet pendantja a népoperának. Indítványozza, hogy a tanács hívja fel a mérnöki hivatalt, hogy más helyet jelöljön ki a népkönyvtár részére.”
Február 12-én került sor a másik illetékes fórum, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának ülésére, ahol jóváhagyták a pályázati kiírást, azzal a megszorítással, hogy a későbbiekben a térből további területek kihasítását már nem fogják engedélyezni.
A beérkezett 17 pályázat borítékját bár május 9-én bontották fel, a döntésre júniusig kellett várni.
„A községi nyilvános könyvtár tervpályázatának biráló bizottsága június 21-én délben ítélkezett dr. Bárczy István polgármester elnöklete alatt. Az I. díjat [szótöbbséggel] Menyhért Miklós és Rerrich Béla [3000 korona], a II. díjat Lajta Béla [2000 korona], a III. díjat Tornallyay Zoltán tervének [1000 korona] ítélték oda. Ezenkívül megvásárolta a bizottság Gaál, Meller, Orbán és Hikisch, Pártos, Sterk—Sebestyén—Hegedűs és Wachtel építészek terveit.”
Már a zsűri ülésekor élénk vita alakult ki a pályaművek értékelésével kapcsolatban, többen, így Szabó Ervin is Lajta tervét értékelték a legtöbbre. A vita építész körökben és a sajtóban is tovább gyűrűzött. A Ház című művészeti folyóiratban még Szabó Ervin is hozzászólt a kérdéshez.
„Ezért haszontalan ma minden fölháborodás, amely a zsürik ítélete nyomán minduntalan fölfakad. Elfogadható ítéleteket csak akkor fogunk kapni, ha vagy teljesen egynézetűek, egyérzésűek a bírák, vagy ha elvonunk a zsüri ítélete alól mindent, ami érzés és ízlés dolga. […] Viszont ha csak a pályázat művészeti eredményeiről kellene nyilatkoznom, megmondanám: nekem is a Lajta terve tetszik legjobban.”
A megbízás kiadásához a fővárosi tanács és a közgyűlés egyetértését kellett megnyerni. Szabó Ervin és Wildner Ödön június 24-én nyújtotta be részletes előterjesztését a tanácshoz az új közművelődési intézet létesítésének tárgyában, melyet a tanács június 27-i határozatával el is fogadott. Ezek után július 5-én Wildner Ödön előterjesztésében a végső fórum, a közgyűlés elé került az ügy. Ekkor mondja ki a főváros az 1392/1911. sz. közgyűlési határozata, hogy a Fővárosi Könyvtárat községi nyilvános könyvtárrá kell átszervezni. Ez jogi szempontból is szentesítette a könyvtár működésének új korszakát, s vele véget ért a „hivatali szakkönyvtár" 1903 óta tartó periódusa. A közgyűlés végül vita nélkül fogadta el az előterjesztést, és határozatában kétmillió korona felhasználását engedélyezte (a millenniumi alap kamatának 1,200,000 koronát kitevő összegét a fővárosi kölcsönalapból kiegészítve) a Tisza Kálmán téren épülő, Népházat és Nyilvános Könyvtárat magába foglaló közművelődési intézet részére. A közgyűlési jóváhagyás birtokában a tanács azonnal megbízást adott a kiviteli tervek elkészítésére a második díjat nyert Lajta Bélának. Szakmai körökben újabb vitákat váltott ki az első díjasok mellőzése. Szabó Ervin később a döntést azzal indokolta, hogy a szűkebb pályázaton az első díjasok már nem vettek részt. Súlyosabb ok lehetett, hogy Lajta Béla már korábban is részt vett a város középítkezési terveiben. 1909-ben Bárczyval, Wildnerrel és Szabó Ervinnel közösen alapították meg a Népművelési Társaság „Népházat építő szakosztály" -át. Lajta a fővárosnál törvényhatósági bizottsági tag is volt, erről a tagságáról azonban 1912-ben lemondott mivel összeférhetetlennek tartotta tervezői megbízatásával. A következő látványképek a fent ismertetett pályázatokból származnak. Lajta Béla terveit egy másik bejegyzésben keretében fogjuk ismertetni. A képek forrása a FSZEK Budapest Gyűjteménye.