 |
| Bárczy István 1901-ben Forrás: BudapestCity.org |
Bárczy István 1866. október 3-án született Pesten. Édesapja Sacher Gusztáv, középiskolai tanár volt, édesanyja Bárczy Berta szegény dzsentri család lánya. A kor hagyománytisztelő légkörében édesanyja vezetéknevét vette föl, mert ez akkor „jobban csengett”. A piaristák gimnáziumában tanult, majd Egerben a cisztercitáknál folytatta tanulmányait, papnak készült. Később elhatározását megváltoztatta, visszatért Budapestre és elvégezte a jogi egyetemet. 1889-ben került a főváros szolgálatába, ahol megismerte a főváros szakigazgatás főbb ágazatait. Foglalkozott pénzüggyel, városrendezéssel, szociálpolitikai kérdésekkel. Nyugat-Európába tanulmányutakat tett, ahol a nagyobb fővárosokban tanulmányozta a városigazgatás mechanizmusát, s tapasztalatai alapján reformterveket dolgozott ki a fővárosi közigazgatás átalakítására.
35 évesen tanácsnok lett, s a tanügyi osztály vezetője. Ettől kezdve egyre szélesebb körben vált ismertté, egyéniségének sajátos vonásai, közvetlensége, haladó reformeszméi, sokirányú műveltsége egyre kedveltebbé tették. A belvárosi szalonok és a Budai Dalárda polgári körének állandó vendége volt, jó táncos hírében állt, sokszor szórakoztatta barátait zongorajátékával. Jellemző volt rá, hogy még szórakozás közben sem feledkezett meg munkájáról és a táncok szünetében várospolitikai reformeszméinek híveit igyekezett gyarapítani. Ambíciója arra is sarkalta, hogy testi erejét, bátorságát fejlessze. Sokat sportolt, megtanult vívni és gyakran látogatta a vívótermeket ahol a fővárosi előkelő társaság férfitagjai találkoztak.
 |
| Bárczy István 1936-ban Forrás: Fszek |
Bárczyt szerencsés emberi tulajdonságai segítették céljai elérésében, de könnyelműsége néha bajba sodorta és ezt ellenségei fel is használták ellene. Miután 17 év fővárosi szolgálat után megpályázta a polgármesteri posztot ellenfelei megszellőztették, hogy adósságai vannak, s ezért nem alkalmas a magas pozíció betöltésére. Ekkor, rá jellemző módon, barátai és hívei siettek a segítségére és kifizették a 90 000 korona tartozását, amivel csak tovább növelték a népszerűségét, hiszen a városházi hivatalnokok alacsony jövedelmük miatt állandó adóssággal küszködtek.
1906. június 19-én választották meg polgármesternek, a Vázsonyi Vilmos vezette Egyesült Közösségi Demokratikus Párt támogatásával. Népszerűségét jól mutatja, hogy közel 350 gratuláló levelet kapott ez alkalomból. Személyisége garancia volt arra, hogy új eszmékkel, bátor vállalkozásokkal előrevigye a fővárost. Polgármesteri „beköszöntőjében” három fő célt határozott meg: bővítené a főváros önkormányzati függetlenségét, támogatja a nemzeti kultúrát, és a választójog kiterjesztését.
Polgármestersége alatt köztulajdonba kerültek a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.
 |
| Bárczy István 1937-ban Forrás: Fszek |
A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. november 25-től 1920. március 14-ig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt. Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot. Életének utolsó szakaszáról keveset tudni. 1943. június 1-én halt meg Budapesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése